Az alapítványi összefogás igazi célja az volt, hogy a Nemzeti Lovarda nevéhez, és a kor szelleméhez méltó lovas központtá fejlődjön. Az első év a gazdasági főpróba volt. Erős hit kellett hozzá, hogy a mindenki által több 10 M Ft veszteséget kódoló működtetési jóslatok teljesülését figyelmen kívül hagyhassa az összefogás. Lekopogva a kedvezőtlen körülmények elmaradását és az intézmény társadalmi üzemeltetéséhez nyújtott kooperatív állami hozzáállást, a hit megérlelte gyümölcsét. Az első év hozta a várakozásokat, és megteremtette a lehetőségét egy középtávú stratégia felállításának.
A kérdés hogyan tovább? Mi tesz egy lovardát lovas központtá? Jelen esetben a Tattersallt mi teszi az adott helyén lovas központtá? Hogyan tudja a főváros közepén egy lovarda pl. a tenyésztőket szolgálni?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése